Egykori egyetemi barátnőimmel az évek során kialakítottunk egy kis hagyományt. Kata párjának van egy teaháza, amit törzshelyünknek tekintettük anno és szinte minden héten ott találkoztunk, hosszú órákat beszélgettünk át ott, rengeteg beadandót írtunk meg együtt a sarokban, ami a kedvenc helyünk volt. Lehetett látni az ablakban, hogy az utcán jönnek és mennek az emberek, ki-ki betér egy teára. Néha találgattuk, vajon ki honnan jön vagy merre megy. A kis teaház falai végighallgatták nagy szerelmeink, szakításaink, szívfájdalmaink és örömeink történeteit. Pont a kis sarokasztalnál ültünk mind a négyen, amikor Endre, a tulajdonos lépett az asztalhoz és egy tálca teát tett le elénk, mondván, hogy a ház ajándéka. Ez volt az első pillanat, amikor Kata és Endre találkoztak. Igaz Endre régóta figyelte a kis társaságunk, mire össze merte szedni a bátorságot és el merte hívni Katát egy randira. De ez egy másik történt. A lényeg, hogy mára már több, mint 6 éve élnek együtt boldogan.
Amint lediplomáztunk, már nem tudtunk minden héten a teaházban találkozni, de bevezettük, hogy minden hónapban kijelölünk egy napot, amikor összeülünk és mindent megbeszélünk. Saját életünkön kívül megvitattunk közéleti témákat, aktuális politikai kérdéseket és néha az egész társadalmat vagy világot érintő kérdéseket is boncolgattunk. Amanda egyszer előállt egy ötlettel, hogy mi lenne, ha rendeznénk egy vitaestet, ahol mások meghallgathatnák a beszélgetéseinket és beszállhatnának ők is, elmondhatnák véleményüket. Ez mindenkinek nagyon tetszett, így hamar meg is szerveztük az elsőt.
Annyira sikeresnek bizonyult, hogy rendszeressé vált és minden hónap első vasárnapján megrendezésre kerül a teaházi vitaestünk. Múlt hétvégén a téma az energiatakarékosság volt. Ezt az ötletet Kata vetette fel, mert éppen napelemet vettek a házukra. A vita remekül sikerült, nem csodálom, ha az est végére sokan döntenek úgy, hogy nekik is kell napelem. Kata óriási beleéléssel mesélte, hogy mindenki, akinek eddig voltak kétségei, azok most szertefoszlottak. Én magam is bizonytalan voltam, mert nagy pénzkiadás, sok év mire visszajön a befektetett összeg és nem lehet napelem árkalkulátort találni. Az ugyanis kiszámolná mennyi pénzre lesz szüksége az embernek. De Kata megnyugtatott, mert a cég honlapján, akitől ők vették a napelemet azért nincsen napelem árkalkulátor, mert egy telefonos egyeztetés után személyesen mennek ki a házhoz, hogy felmérjék milyen panelra lesz szükség. Így meg tudják mondani utána pontosan mennyibe fog kerülni és nem érnek majd kellemetlen meglepetések.
Volt, aki amellett érvelt, hogy túl sok év, mire visszajön a befektetett összeg. Erre Kata csak annyit mondott, hogy a villanyszámlát mindenképpen ki kell fizetni, de ők maximum 10 évig fizetik, akinek nincs napeleme, az pedig örökre. Elmesélte azt is, hogy ők egy pályázat keretein belül még állami támogatást is kaptak a napelemre, így még kevesebb év lesz nekik, mire visszatérül a befektetett összeg.
Plusz a cég, aki gyártja azt a típusú napelemet, amit ők is megvettek, 25 év teljesítmény garanciát biztosít a napelemekre, ami azt jelenti, hogy még 20 év múlva is körülbelül 80%-os lesz a teljesítménye a napelemnek.
Azoknak, akik kifejezetten figyelnek a tudatos energiahasználatra és megengedhetik maguknak, hogy beruházzanak napelemre, kifejezetten jó döntés a napelemvásárlás. Mégpedig akiknek a fűtésük elektromos, tudnak a napelemmel fűteni, így a gázszámlát is meg lehet spórolni, valamint szintén hatékony, ha az ember le tudja cserélni a régi berendezéseket, amik már túl sok energiát fogyasztanak.
Végül mindenki jókedvvel távozott a teaházból, sok új dolgot megtudtunk Katán keresztül az energiatakarékosságról és a napelemekről. Ha egyszer kertes házba költözöm, én is elgondolkozom egy ilyen beruházáson.