Teázás közben derült ki, hol akadt el az angolom

Kedden este nálunk kilenc körül lesz csend. Olyankor kiteszem a kancsót az asztalra, és attól függően választok, milyen volt a nap. Ha sok volt, akkor rooibos megy, mert abban nincs koffein. Ha jó volt, akkor egy oolong, amit nyáron kaptam ajándékba, és azóta beosztom.

A teázás nálam nem hobbi, hanem az egyetlen fél óra, amikor senki nem kér semmit. A fiam ilyenkor már fekszik, a férjem a hírt nézi, én meg ülök a konyhában a bögrével.

Van egy kis füzetem, amibe felírom, melyik tea hány fokon és mennyi ideig. A zöld teát tavaly még mindig túl forrón öntöttem fel, és három hónapba telt, mire kiderült, hogy azért keserű. Azóta hőmérőt használok, és a füzetben ott van minden.

A füzet hátsó felében van egy oldal, ahová azt írom, mit szeretnék még kipróbálni. Négy éve nyitottam, és eddig tizenegy tételt húztam ki róla. Egyik sem volt nagy dolog, csak olyan, amit magamtól sosem csináltam volna meg, ha nincs leírva.

Az egyik ilyen csendes estén jöttem rá, hogy más dolgokat viszont nem szoktam ennyire kitartóan javítani.

A fiam kilenc hónapja tanult angolul egy nyelvstúdióban, és aznap este mondta el, hogy a tanára szerint már összetett mondatokat is ért.

Amiért engem sokáig nem érdekelt a tanulás

Az én angolomat úgy hagytam abba, ahogy a legtöbben. Középiskolában megvolt az órarendben, egyetemen a nyelvvizsgát valahogy összehoztam, aztán tizennyolc évig nem használtam. Most annyira emlékszem belőle, amennyi a filmekhez kell felirattal.

Amikor a fiam elkezdte, még poénkodtam vele. Aztán jött az az este, amikor egy dalszöveget kérdezett, és nem tudtam megmondani, mit jelent egy fordulat. Nem az volt kellemetlen, hogy nem tudtam. Az, hogy húsz évig meg sem próbáltam kideríteni.

A munkahelyemen két éve van egy angol nyelvű belső rendszer. Én azóta is a magyar felületet használom, pedig a fele funkció csak az angolban érhető el. Erről soha nem beszéltem senkinek.

A fiam tanulmányi ügyeit intéző ismerősünk mondta ki először, hogy nekem is lehetne programom. Ő évek óta dolgozik felnőttekkel, és azt mondta, hogy egy angol nyelvtanfolyam felnőtteknek teljesen más felépítést kíván, mint a gyerekeké.

Miben más felnőttként újrakezdeni

Utánaolvastam, és a Hollywood Nyelvstúdió oldalán találtam meg a legpontosabb leírását annak, amit magamon éreztem. Felnőttként az ember nem jegyekért tanul, hanem konkrét célokért: nyelvvizsga, diploma, jobb állás, külföldi lehetőség vagy egyszerűen a magabiztos megszólalás. Közben viszont ott vannak a régi iskolai emlékek is, a feleltetés, az izgulás, és az az érzés, hogy ehhez én nem vagyok elég jó.

Ezt a bekezdést kétszer is újraolvastam. Pontosan ezt gondoltam magamról huszonkét éves korom óta.

Náluk az angol nyelvtanfolyam felnőtteknek azzal indul, hogy megnézik, honnan indulsz és hova szeretnél eljutni. Az első találkozó díjmentes, ott felmérik a szintet, átbeszélik a célt, és közösen rajzolják fel az utat a kettő között. Nem magolnak szavakat, hanem olyan mondatokkal dolgoznak, amelyekkel a valóságban is találkozik az ember.

A haladás tempója egyéni. Nincs csoport, ami visszahúz vagy elhúz, és ha valaki elakad egy témánál, ott több időt kap a gyakorlásra.

Az is megnyugtatott, hogy nem vagyok különleges eset. Járnak hozzájuk olyanok, akik egy régi diplomához kérik a nyelvvizsgát, olyanok, akik állásinterjúra készülnek, és olyanok is, akik semmilyen papírt nem akarnak, csak érteni szeretnék a filmeket és a könyveket. Ez utóbbi csoportba tartozom, és jó volt látni, hogy ez is elfogadható cél.

Ami azóta változott a konyhában

Márciusban kezdtem. Reggelente járok, mert nekem az a csendes idő, és a hetem ettől nem borult fel. Az első két hétben többször gondoltam arra, hogy ez butaság az én koromban, aztán a harmadik héten megszólaltam egy egész mondattal, és nem gondoltam rá többet.

A fiam először hitetlenkedett, aztán elkezdett kikérdezni. Most ott tartunk, hogy vacsora után néha angolul megy a fele beszélgetés, és ő javít ki engem, nem fordítva. Ezt eleinte nehezen viseltem.

A munkahelyi rendszert júniusban állítottam át angolra. Két hétig lassabban dolgoztam, aztán megszoktam, és azóta megtaláltam benne három olyan funkciót, amiről nem is tudtam.

A teás füzetem mellé odakerült egy másik. Abba a szavakat írom, ugyanolyan rendszerrel: mit, mikor, hányszor. A Hollywood Nyelvstúdióban azt mondták, hogy nem kell otthon készülnöm, és nem is készülök. Csak leírom, mint a hőfokot, mert nekem így áll össze a fejemben.